30 kiló mínusz: Kriszta gyönyörűbb, mint valaha!

A life.hu-n rólam megjelent cikk:

30 kiló mínusz: Kriszta gyönyörűbb, mint valaha!

A most 22 éves Krisztina 73 kilósan gyönyörűbb, mint valaha – ami nem is csoda, hiszen legyőzve lustaságát és önbizalomhiányát 30 kilót adott le túlsúlyából.

Bár még nem érte el a 65 kilós álomsúlyt, Kriszta már most büszke lehet az alakjára. Persze nem volt ez mindig így, tinédzserkorában még takargatta 103 kilósra hízott testét. “Egészen kiskoromtól kezdve súlyproblémával küzdöttem, és ebből kifolyólag rengeteg gonddal kellett szembenéznem. Soha nem voltam vékony típusú lány, de az életemet végigkísérte a sport: nyolc évig úsztam, két évig triatlonoztam és amellett kezdtem el aerobikozni. A nagy túlsúly akkor jött fel, amikor 9-10 évesen elkezdtem triatlonozni a testvéreimmel, de bizonyos okok miatt el kellett jönnünk arról a helyről, és mivel egyik napról a másikra kiszakadtam a társaságból, amit imádtam, a bánatomat kajába, evésbe, majd a végén zabálásba fojtottam. Emellett a heti hét edzésem nullára csökkent, és a kilók elkezdtek szépen felkúszni rám. Nem is vettem észre, és pár év leforgása alatt tinédzserkoromra 103 kilogrammra híztam.

Túlsúlya nagyon sok testi és lelki gondot okozott Krisztának: nem sokra becsülte magát, és ez a külsején is meglátszott. “Akkoriban nagyon fiúsan öltöztem, csak fekete színű, bő ruhákat hordtam, kerültem a tükröt és a mérleget, nem figyeltem magamra semmilyen tekintetben – ahogy ez a képeken is látszik. Az is nagyon megalázó volt, mikor a suliban évente egészségügyi felmérést végeztek, és mindenki előtt rá kellett állni a mérlegre. Nagyon szégyelltem és utáltam magam, az önbizalmam mínuszban volt, szeretethiányos voltam és szenvedtem belül. A csúfolódásokon egy ideig folyamatosan kiakadtam, viszont eltelt némi idő és sikerült úgy tennem, mintha meg sem hallanám ezeket. A hatásuk leginkább lelkiekben mutatkozott: óriási önbizalomhiányt alakított ki. Aztán egy nap, úgy 16-17 éves koromban volt egy kattanásom. Egyik nap felkeltem és újra elkezdtem, otthon, magamtól, illetve a testvérem segítségével edzeni.

Mivel csoportos órákon nem szívesen vett volna részt, Kriszta eleinte egyedül tornázott a négy fal között, testvére edzésterve alapján. A legelején egyedül edzettem, utána megkértem a Testnevelési Főiskolára járó testvéremet, hogy készítsen nekem egy edzéstervet. Az elején segített, míg bele nem jöttem a gyakorlatokba, és jó néhány holtpontomon is átsegített, aztán egyedül folytattam az edzéseket. Nem volt nehéz elindulni, mert hoztam egy döntést. Onnantól kezdve pedig nem azt kerestem, hogyan bújhatnék ki az edzések alól, hanem vártam, hogy legyen már délután és csinálhassam, mert ez kellett a célom eléréséhez. Semmivel nem másabb ez, mint eldönteni, milyen autót szeretnék, és ezért megtenni mindent – néha sokkal jobban becsüljük a tárgyainkat, mint saját magunkat. Első körben gimnasztikai gyakorlatokat csináltam, például négyütemű fekvőtámaszokat, fekvőtámaszokat, guggolásokat, és kocogtam. Először csak tíz percet bírtam, de aztán ahogy fejlődött az állóképességem és olvadtak le rólam a kilók, úgy növeltem az adagot. Arra is emlékszem, hogy az elején két réteg ruha volt rajtam, mert ezáltal sokkal gyorsabban beindult az izzadás, és ennek következményeként a méregtelenítés és az anyagcsere is. Egy volt a lényeg: minden edzésen le kellett győznöm saját magamat, a lustaságomat és a ‘nem vagyok rá képes’ mondatot.”

Miután az első 20 kiló leolvadt Krisztáról, már elég bátornak érezte magát a csoportos edzésekhez is, ekkor aerobikozni kezdett. “A sport mellett a táplálkozásomat is átalakítottam, de a fogyókúrák helyett nálam a sport az, ami igazán beindította a fogyást. Az étrendben egy idő után (miután rájöttem, hogy a fogyókúrákat ideig-óráig lehet követni, aztán ha visszaállnék a régi étkezésre, beindulna a jojóeffektus) arra figyeltem, hogy többször egyek kisebb adagokat és csökkentsem a hizlaló ételeket, alapanyagokat. Emellett figyelek arra, hogy megfelelő időben egyem a szénhidrátokat. Így nem hagyom el, amit szeretek, csak megfelelő időben és mennyiségben fogyasztom. Szigorú korlátokat nem állítottam fel, mert mindig azt kívántam, amit nem lehetett, és egy idő után hatalmas adagot megettem belőle, utána persze szenvedtem a bűntudattól. Manapság is ezen az elven táplálkozom, és minden nap egy-másfél órán át kardióedzést végzek, sokféle formában: szeretem a step-aerobikot, a dance-aerobikot, az intervall futást, biciklizést, a thai-boxot, de a túrázást, trambulinedzést is. Emellett naponta edzek hasizomra is, és hetente kétszer erősítek. 2011-ben elvégeztem az aerobikedző képzést, és most szeretnék segíteni az ugyanilyen problémákkal küzdő embereknek, mert pontosan tudom, min mennek keresztül.

A sok mozgás egyértelműen megmutatta hatását, Kriszta már harminc kiló fogyásnál tart. De ami ennél is fontosabb, végre jól érzi magát a bőrében. “Mindent, amire kövér lányként vágytam, megkaptam: szerelmet, párkapcsolatot, önbizalmat, kiegyensúlyozottságot, bátorságot. Amik miatt szégyenkeztem, elmúltak. Másképp viszonyulok önmagamhoz, az emberek is másképp viszonyulnak hozzám, és ezáltal sokkal boldogabb lett az életem. S az a munka, amit ezért megtettem és megteszek a mai napig is, eltörpül amellett a pozitív és boldog élet mellett, amit jelenleg élek.”

Az eredeti cikket az alábbi linken olvashatod el: Life.hu Cikk; Sikersztori